Könnyű megközelíthetőség, káprázatos kilátás, friss levegő, pirospozsgás arc és vadon termő füge. Mi másra vágyhatna 1910-ben egy saját lakásról álmodozó fővárosi lakos? A Budapest Riviérája – A Gellérthegy déli lejtőjén lévő kertházas telkek ismertetése című könyv szerint a Gellérthegy déli lejtőjének telkei nyújthatnak ideális megoldást a lakásvásárlásra és -építésre készülők számára.
A Lechner Tudásközpont szakkönyvtára őrzi az 1910-ben kiadott Budapest Riviérája – A Gellérthegy déli lejtőjén lévő kertházas telkek ismertetése című könyvet, amely számos jó tanáccsal és információval szolgálhatott annak, aki a fővárosban a „lakásmizéria csapásaival” küzdött. A bérlakások hátrányait tapasztalatból mindenki jól ismeri, az ideális megoldást ezért egy saját ház vásárlása vagy építése jelenthette. Ahogy napjainkban, úgy a XX. század elején is sarkalatos kérdést volt, hogy hol érdemes hosszú távra berendezkedni. Bár a városszéli családi házaknak számos előnyük van, az egyént „megfosztják teljesen attól, hogy a főváros szellemi és társadalmi élete által nyújtott előnyöket kihasználhassák.”
A kötet szerzője azt javasolja, hogy „a város középpontjához lehető legközelebb fekvő oly helyen építsünk magunknak, ahol a családi kertes ház előnyeit a városi élet előnyeivel össze tudjuk kapcsolni. Mindezen szempontok egybevetése már jóval néhány évvel ezelőtt a Gellérthegyre terelték a budapesti társadalom figyelmét, különösen annak déli lejtőjét favorizálva, mint olyat, a mely sokoldalúságánál fogva legalkalmasabb minden követelményt kielégíteni.”
A gellérthegyi élet számos előnyét sorakoztatja fel a könyv, ezek közül kiemelt figyelmet kap a telkek elhelyezkedése, innen csodálatos kilátás nyílik a fővárosra, „az enyhén lejtő Kelenhegyi út, amely telve van a legpompásabb családi kertes házakkal, változatos és kedves sétát nyújt.” A telkek „nagyon közel vannak a város középpontjához: a Kossuth Lajos-utczához, a Kálvin-térhez.” Emellett az Eötvös-kollégium, a Ménesi és a Villányi úti leánynevelő zárdák, a Szent Imre-kollégium, valamint „legújabb és legmodernebb főiskolai épületünk, a kir. József-műegyetem” is rövid sétával elérhető. A Villányi úti villamos üzembe helyezésével és a gellérthegyi sikló tervezett megépítésével még könnyebben megközelíthetővé válnak a telkek, amelyek fekvése „környékfejlődési szempontból is kiváló”.
A déli lejtő és a telkek egyaránt védettek az északi széltől, „nyáron nem perzseli le a nap a vegetácziót, mert a Kamara-erdő hatalmas fáitól illatos, enyhe légáramlat mindig üdén tartja az egész vidéket. […] A füge ma is vadon terem e vidéken s nem ritkaság február közepén a márcziusi ibolya.” A köd, a nedvesség és a zord tél ismeretlen a Gellérthegy lakói számára. Ezek fényében értelmet nyer Jókai Mór elterjedt mondása, miszerint „A Gellérthegy déli lejtője Budapest Riviérája”.
A kellemes klíma nem csupán a jó közérzethez járul hozzá, hanem a kötet szerzője szerint egészségi szempontból sem elhanyagolható. „A friss és enyhe levegő, a nap – ellenségei minden betegségnek. Jó levegőt, enyhe éghajlatot, napsugarat így együtt találni Budapest környékén sehol nem fogunk. Az orvosok is küldik a vérszegényeket, az ideggyengéket, a rheumásokat a lágymányosi lakásokba és csakugyan öröm látni, hogy változik a városi ember sápadt arcza egy-két hét alatt pirosra a Gellérthegyi levegő aczélos fürdőjétől.”
A nagyrészt 600 négyszögöl méretű telkeket elérhető áron kínálták, „annak megvételéhez és az építkezéshez egyáltalán nincs szükség nagyobb tőkebefektetésre”- hirdette a könyv szerzője, aki jó szívvel ajánlotta a telkeket, hiszen „értékük napról-napra hatványozott mértékben növekszik, […] az utóbbi 3 év alatt évenként 25-től 200%-ot mutatott”. A Ménesi út kertes házait 100 koronán alul nem lehetett megvásárolni, a kisebb telkeket hamar el is kapkodták.
Építkezési kötelezettség nélkül kevés telket kínáltak a déli lejtőre költözni vágyóknak, viszont kedvezmény járt azoknak, akik az építkezést rögtön elkezdték. A kötet „az érdeklődők tájékoztatására néhány épület tervrajzát és költségvetését” közölte. A családi házak mellett a kertes ikerházak is megjelentek, amiket a takarékosságot szem előtt tartó befektetőknek ajánlott a szerző. A telek és az építkezés költségeit is jelentős mértékben lehetett csökkenteni, 2–2, 3–3 vagy akár 4–4 lakásos ikerházak építése esetén. Akik az ikerházak építését sem engedhették meg maguknak saját erőből, azok számára nagy segítség volt az, hogy a Gellérthegy déli lejtőjének telkeire, illetve az építkezésekre könnyű szerrel lehetett kölcsönt szerezni. Többek között a tisztviselők, tanárok és a csendőrség további kedvezményekben is részesülhetett, csekély saját tőkével vehettek fel építési kölcsönt.
De ki engedhette meg magának, hogy itt vásároljon telket? „A művelt középosztály, a tisztviselők krémje, az egyetemi tanárok, de nem egy arisztokrata, több nagykereskedő, gyáros és fölbirtokos mintegy varázsütésre vándorolt ide ezen új telepre.”
„… Tudvalevő, hogy a hatóságok az új építésügyi szabályzat tervezete folytán már jóval liberálisabb állást foglalnak el az építkezések engedélyezésénél s a régi feleslegesen masszív építkezéssel szemben a szolid, de könnyebb építésmódnak szabad utat engednek. Az ezrek és ezrekbe menő költségek…” megtakarításához a Budapest Riviérája kötet tervrajzokkal és konkrét költségvetéssel nyújtott segítséget.
Forrás (szöveg és képek): Budapest Riviérája – A Gellérthegy déli lejtőjén lévő kertházas telkek ismertetése, 1910.
